Alapanyag megnevezése...
lencse

Alapanyag mértékegységei...
kg,dkg

Tápanyagadatok... (100g élelmiszerben)
energia: 333kcal fehérje: 26g zsír: 2g szénhidrát: 53g

Alapanyag leírása...
Finom, kedves megjelenésű növény. Zöld, vékony, gyéren szőrös felálló hajtásain a levelek hónaljából - többnyire egyesével, párosával - lila vagy fehér pártájú, kicsiny pillangós virágok emelkednek ki. Kevés magvú, 1-2 cm-es hüvelytermései is emelik díszítő megjelenését. Mostoha növény, házikertben érdemes lenne termeszteni. Származása, elterjedése. Egyik legrégebbi kultúrnövényünk, már az ősember is termesztette. Ázsia hegyvidékeiről terjedt el. Legkiterjedtebben Dél-, Közép- és Kelet-Európában termesztik. Hazánkban vetésterülete csekély. Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Magtermése kiskertekben elérheti a 0,15-0.25 kg/m2-t. Étrendi hatása sokkal jobb a borsóénál és a babénál, 23% könnyen emészthető fehérjét, szabad aminosavakat, közte sok (1-2%) lizint tartalmaz. Keményítőértéke pedig 720 g/kg. Szénhidrát-, nyerszsír-, továbbá B1-, B2-, inozittartalma is jelentős. Polyvája, törekje (8,3% keményítő) jó takarmány. A lencse a pillangós vetésforgó fontos tagja is. Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú, önbeporzó. Gyökérzete 40-60 cm mélyre hatol a talajba. A N-gyűjtő baktériumok gyökérgumói oldalgyökérzetén fejlődnek. Szárrendszere vékony, 35-50 cm magas, 2-3 élű. Levélzete párosán szárnyasán összetett, a felső levelek rendszerint kacsban végződnek. Virágzata kevés virágú fürt. A párta színe lila vagy fehérlő (ez értékesebb). Május végétől július elejéig virágzik. Termése kopasz, majd megbarnuló trapéz alakú kis hüvely. Magva lapított, kerek, zöldessárga vagy barnás színű. Ezermagtömege 30-40 g (kis magvúak) és 60-80 g (nagy magvúak). Csírázóképessége 97-100%-os, 3-4 évig használható és a vetést követően 7-10 napra kel ki. Tenyészideje 100-130 nap. Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: kedveli a napsütést, hosszúnappalos növény. Hőigénye: legjobban díszlik a mérsékelten meleg és nem szélsőségesen száraz vidékeken. A késői tavaszi fagyokkal szemben kevésbé érzékeny, ezért március első felében vethető. Vízigénye: kívánja ugyan a mérsékelt csapadékot, tartós esőzések után azonban érzékenyebb a betegségekre. A kis magvúak a száraz körülményeket jól bírják. Talajigénye: a lazább szerkezetű jó táperejű talajokat kedveli, de sekély rétegű, termesztésre alkalmas talajon is jól díszlik. Tápanyagigénye: istállótrágyát nem igényel. A foszfor- és a káli trágyázást jobban meghálálja, mint a többi hüvelyes. Ősszel 10-20 g kálisót, 20-30 g szuperfoszfátol, vetés előtt 10-15 g pétisót adhatunk négyzetméterenként. Változékonysága, fajtái. A ˙Kis magvú lencsék˙ kiváló ízűek, könnyen fövők, vékony héjúak. Biztosan és bőven teremnek, korai érésükkel a zsizsikfertőzést megelőzik. A legtöbb tájfajtánk - ˙Kalocsai˙, ˙Nagylétai, ˙Baranyai˙, ˙Francia˙ - ide tartozik. Vízfelvevő képességük jó, ezért megfőzve csaknem olyan nagyok, mint a nagy magvúak. A ˙Nagy magvú lencsék˙ mutatósabbak, ezért belföldön keresettebbek, ilyen a ˙Tányér˙, a ˙Fillér˙, a ˙Dnyeprovszkaja˙. Termesztése. Főnövényként termesztjük, mivel a területet március elejétől július közepéig veszi igénybe. Utána kései őszi vagy téli retket, őszi salátát vagy áttelelő zöldségnövényeket termeszthetünk. Előnövénye valamennyi trágyázott kapásnövény, utónövényeként viszont a legtöbb zöldségnövény szépen díszlik. Talaj-előkészítése az őszi ásás vagy szántás. Helyrevetését március legelején végezzük 3-6 cm mélyen. Tenyészterülete 24-30 x 3-5 cm. Vetőmagszükséglete kis magvú fajtákból 2-5,5 g/m2, nagy magvúakból 4-11 g/m2. Fészkesen is vethetjük 30x30 cm-re (8-10 szem maggal). Ápolása a borsóéval megegyezik. Öntözést nem igényel. Szedését júliusban végezzük, amikor az alsó hüvelyek sárgásbarna színűek és bennük a mag kemény. Teljes éréskor a mag könnyen pereg. Kora reggel, általában kézzel nyűjük, csomókban szárítjuk, majd száraz helyen kiverjük. Feldolgozása, hasznosítása. Házi, haszon-, iskola-, bemutató, hobbikiskertben ágyásnak, üde színfoltnak ültethető. Előtérnövénynek is alkalmas. Kötészetben is használható. Főzeléknek rendkívül ízletes és nagyon tápláló, zölden viszont salátaként fogyasztható. Elkészítése • Lencseleves alföldiesen. Fél liter lencsét szeletelt sárgarépával, petrezselyemmel, zöldpaprikával megfőzünk. Gyenge fokhagymás, pirospaprikás rántással, kevés ecettel, sóval és tejföllel ízesítjük. • Lencsefőzelék feltéttel. A lencsét diónyi vöröshagymával (egészben vagy apróra vágva), babérlevéllel megfőzzük, majd gyenge paprikás rántással berántjuk, kevés ecettel ízesítjük. Feltétnek pirított hagymát, paprikás húst (pörkölt), főtt kolbászt, tükörtojást adhatunk rá. Füstölt húst, kolbászt benne is főzhetünk. • Lencsepüré. A megfőtt lencsét szitán áttörjük, tejfölös habarással (diétásoknak) vagy rántással sűrítjük, kívánság szerint ízesítjük. • Lencsesaláta. A megfőtt lencsét leszűrjük, hűtjük, karikára vágott hagymát, petrezselyemzöldet, édes citromos (ecetes) levet adunk hozzá. A zöld termésből főzés nélkül készíthetjük.