Montenegró egy tipikus közép-mediterrán ország, gyönyörű hegyekkel, álomszép tengerrel, vendégszerető, kedves emberekkel. 2004-ben szakadtak le Szerbiáról. Azóta büszke, öntudatos önálló állam, mely előtt óriási lehetőségek állnak.
Ez a vidék az átlag magyar számára egy igazi felfedezetlen gyöngyszeme az Adriának, hiszen Dubrovniktól még 100km-t kell utaznunk, hogy elérjük Herceg Novit majd a Kotori öblöt, melyek az első, igazi turistalátványosságokat jelentik az ország északi vidékén. Hogy érdemes e megtenni ezt a néhányszáz kilométert? Horvátországon keresztül semmiképp... :) Ugyanis van egy sokkal rövidebb út nekünk, Magyaroknak Montenegróba... Ez az út Szerbián át vezet. Bevallom kicsit aggódtam magától az úttól. Féltem, hogy a szerb rendőrök "vendégszeretőbbek" lesznek, mint kellene... Itt ért a legkellemesebb csalódás. Sehol, senki nem állított meg, pedig az út folyamán - számoltam - tizenkét posztoló rendőrautóval találkoztunk. A szerb-montenegrói határon ugyan három órán át sorban álltunk, de ettől eltekintve az út eseménytelen, de hosszú volt (14 óra). A hajnal óriási hegyek, völgykanyonok közt ért minket. Lélegzetelállító sziklák meredeztek az út felett, ami egy komoly szerpentinen át haladt Podgoricán - a fővároson - át a tengerpartig. Ami feltűnt, hogy minden komolyabb alagút vagy viadukt előtt EU-s táblák hirdették, hogy milyen összeggel támogatta az Unió annak építését.

Montenegrónak nincs saját nemzeti valutája. Mindent Euróban számolnak. A bankjegykiadó automata - amiből sajnos nem sok van, szintén Eurót ad a kezünkbe. Ezt vajon hogy csinálták? :) Ha valaki tudja, írja már meg a fórumba!
A szálláskereséssel nem volt gond. Először Petrovácban próbálkoztunk. A város főterén tömött kupacban álltak a városka lakói "zimmer feri" táblákkal a kezükben. Egy idősebb néni volt az első ajánlattevő... Meg is néztük, hogy mit akar ránk sózni. Bementünk az apartmanba, ahonnan egy gyors rükvertz után távoztunk is... A hangulat egy lepukkant falusi házikót idézett, városi környezetben... Megnéztünk egy másik helyet is, ami szép volt ugyan, de a sok lépcső miatt féltünk kibérelni. A gyerekek miatt szerettünk volna egy pici zárt kertet, esetleg grillsütővel... olyat, ahol az ember ki tud kapcsolódni, ha kiül a kertbe.

Mivel Petrovácot túlságosan nyüzsisnek találtunk, visszaindultunk dél felé.

Egy Canj (Csanj) nevű faluban végül találtunk egy olyan apartmant, ami teljesítette a peremfeltételeket. 40 Euróért nem is olyan rossz egy klímás apartman öt embernek. állítólag tavaly 30 Euro, 2 éve pedig 20 Euro volt az ára... :) Mi lesz itt jövőre? ... Vagy az Euro így inflálódik? Akkor meg minek nálunk is bevezetni? :) Ez első nap pihenéssel  és a helyi gasztronómiai nevezetességek felfedezésével telt. Ami szembetűnő volt, hogy mindenhol grillsütők illatát lehetett érezni a levegőben. Gondoltuk megkóstoljuk...

Ez volt a Tortilla a`la Montenegró :) Az a tuti benne, hogy bárhol jársz a montenegrói tengerparton mindenhol megkapod ugyanezt, ugyanebben a minőségben... Lehet hogy franchise rendszerben dolgoznak? :)

A canj-i tengerpart mellett van egy kis eldugott öböl, a Királynő strand. Csak a tenger felől lehet megközelíteni. Gyönyörű hely... A béke szigete... Rengeteg kagylót, csigát lehet itt gyűjteni. Kiváló program gyerekeknek, amíg anyu-apu a parton piheni az út fáradalmait.

Másnap elindultunk a híres Budva városába, melynek hangulatos óvárosi utcáit, apró terein kialakított bárok éttermek, kerthelységek tűzdelik meg. Itt épp belecsöppentünk egy nagy táncos, mulatós forgatagba - alig találtuk a kiutat... :) Szintén nagy élmény a kikötő után a strandra továbbmenve a Riviérát idéző pálmaligetekkel, bárokkal tűzdelt sétány. Kicsit rontja az összképet a zsibárusok hada. Ez olyan Zimmer Feris... :) Egyébként ez a legfelkapottabb környék, tele ötcsillagos szállodákkal, új építésű panziókkal. Természetesen ennek folyománya, hogy az árak is tükrözik a hely szellemét.

Harmadik napra beszéltünk meg találkozót barátainkkal Sveti Stefanban a strandon. Kicsit ugyan elkéstek, de egy strandon nem okoz problémát várni valakire. :) Persze kicsit okosabbnak kellett volna lenni... Pecsenyére égtünk a napon. Ahogy a fényképen is látszik, Sveti Stefan óvárosába egy keskeny gáton lehet eljutni. Sajnos a teljes óváros felújítás alatt volt, ezért nem tudtunk bemenni. Jövő nyárra elkészülnek a munkálatokkal. Ha jövőre nem is, de egyszer még az életben el szeretnék jutni ide.

Negyedik nap. Kitaláltuk, hogy elmegyünk hajókázni... Bejárjuk az összes partot, amit eddig láttunk az útról. A hajóút Bar-ból indult. Ez Montenegró legnagyobb kikötővárosa. Innen indulnak kompok Olaszországba. Stratégiailag fontos hely - több hadihajót is láttunk a kikötőben. Elindultunk a parti sétányon. A koncepció az volt, hogy egy pálma, egy leánder... a képek tanúsága szerint is gyönyörű koncepció.
A déli hőséget csak egy strand-napernyővel a kezünkben sétálva bírtuk elviselni. A beton felett hullámzott a levegő. Egy kellemes séta után a bazársoron megvettük a hajójegyet a másnapi kirándulásra, majd visszasétáltunk az autóhoz és felmentünk arra a hegytetőre, amit Sveti Stefanból láttunk.
Hazafelé - az albánok vezetési stílusának köszönhetően, sokadszorra, majdnem megint meghaltunk egy kanyarban... Az út úgy néz ki, hogy balra hegy, jobbra szakadék és tenger - természetesen dupla záróvonal... út amin megyünk, kanyarodik balra... Szemben albán busz kb 70-nel... azt hittem ránk dől...
Még fel sem ocsúdtam az első ijedelemtől, amikor látom ám, hogy a záróvonalat a sebességváltója alá véve, próbálja egy szintén albán "jómunkásember" megelőzni a felborulni készülő buszt egy szakadt golffal... Ez nekem már sok volt... Alig vártam hogy hazaérjünk...
Egyébként ez kuriózum volt... Az általános az, hogy minden albán Mercédesszel jár... A csóró szakadttal, a maffiózó a legújabb soha sem látottakkal, de csak "mercivel". Az hogy mindegyik állat az utakon, általános szabály. Ennek ellenkezőjéről is lehet próbálni a fórumban győzködni engem, de nem érdemes...

Ötödik nap - a hajókirándulás... Korán reggel keltünk. A hajó 09:00-kor indult Bar-ból. útvonal: Bar - Sutomore - Canj - Petrovac - Budva, aztán délután vissza, ugyanerre.
Ez egy irtózatosan hosszú nap volt. Kb 70km a vízen. Eddig azt hittem, hogy nem tudok tengeribeteg lenni. Most már tudom, hogy tudok...



A hatodik nap - Petrovac... Gondoltuk, ha már nem itt szálltunk meg, nézzünk legalább szét egy kicsit... Mit veszítettünk...
Első hallásra is meg lehetett állapítani, hogy más az alapzaj, mint Bar-ban vagy Budvában... Jobban odafigyelve, megállapítottam, hogy itt majdnem minden turista Orosz... állítólag fél Montenegrót megvették kilóra.
Mindenesetre a városka tengerparti része gyönyörű. Szép strand, hangulatos sétány a parton, pubok, éttermek, kerthelységek. Olyan, mint Budva kicsiben. Ez már amolyan hazaút előtti utolsó előtti nap volt. Egész nap csak azon szomorkodtunk, hogy hamarosan vége a csodának.

 

 

 

Már az éjszaka felébredtem arra, hogy valami nem stimmel... Folyamatos mormoló hangok jöttek a tenger felől... Kicsit felélénkült a szél ugyan, de nem tűnt vészesnek... Reggel a parton nem a megszokott látvány fogadott... :) A stég, amihez előző nap még a csónakok voltak kikötve, a tetejáre borulva hevert a parttól 20 méterre. A part bokáig terítve volt a tenger minden szemetével. Volt ott hínár, nejlonzacskók, de még elveszített alsógatya is. :) A szemetet csak a part egy részére dolgozta ki magából a jullámverés. Más részeken a tiszta tengervíz csapódott a fövenynek irtózatos hullámokban. A part telve volt bámészkodókkal meg ingyen-hullámfürdőzőkkel. Mi is beszálltunk a buliba. A srácok teljesen odavoltak. :) Az egész napot a parton töltöttük.

 

Másnap korán keltünk, hiszen elérkezett az indulás napja. Már jóelőre elterveztük, hogy hazafelé Horvátországon át megyünk. Ugyan jóval hosszabb az út, de még egy napig gyönyörködhetünk a tengerben. A korán indulásból 9 óra lett :) - hiába, hoztuk a formánkat... :)

Budván, Tivaton át elindultunk a kotori öböl felé. A kint vásárolt térkép szerint egy komppal lehetett volna rövidíteni az úton, de mi inkább úgy gondoltuk, hogy joyrideolunk egyet az öböl körül. Rosszul gondoltuk... A "főút" szélessége volt, hogy 3m-re korlátozódott, miközben az úton kezükben lángossal, fagylalttal rohangáló gyerekek okoztak izgalmas pillanatokat, akik az ad-hoc jellegű strandokra át-átruccantak. Természetesen jöttek szembe buszok is, de azokat már a a knight riderből ellesett 2 keréken gurulós módszerrel, rutinból lekezeltük... :)

Ezek az izgalmak úgy 50km-en keresztül kísérték utunkat. Az öböl megkerülése után már jó tempóban gurultunk tovább Dubrovnik felé. Szerettünk volna körülnézni, de nem találtunk parkolóhelyet, a fényképezőben lemerült az akku és a pénzünk is fogyóban volt. :) Ez a program idén kilőve...
Dubrovniktól kb. 50 km.-re találtunk egy hangulatos kis halászfalut, ahol megebédeltünk.
Extrafinom volt a tengeri táljuk...
9 órányi autókázás után "csak" 350km-t tettünk meg, ezért úgy döntöttünk, hogy Omisban töltünk egy éjszakát. Itt szembesültünk azzal, hogy Montenegró mennyivel olcsóbb, mint Horvátország. Ott, egy itteni szerény pizza árán, bőséges lakomát kaptunk.

 

Másnap kipihenten tudtunk nekivágmi a 900km-es hazaútnak. Ez már csak hab volt a tortán. :)

 

Összességében mindenkinek javaslom kipróbálni Montenegrót. Egy igazi gyöngyszem, ahol ha ügyesek vagyunk olcsón és tartalmasan tudjuk eltölteni a jól megérdemelt szabadságunkat. Jókat ehetünk ihatunk, szórakozhatunk. Ha szingli pasi lennék, minden évben eljönnék zarándoklatra... :) Ennyi csinos, mediterrán csajt nem mindenhol látni egy kupacon. :)

Lássunk végezetül egy kis filmet Gegó barátomnak köszönhetően! Ehhez semmi közöm nem volt. :)